Szelektív mutizmus a tizenévesek között

A szelektív mutizmus, amely a gyermekeket normálisan beszél bizonyos esetekben, miközben nem beszél másban, sok problémát okozhat a tizenévesek számára. Oktatási problémák merülhetnek fel, amikor a tizenévesek nem tudnak az iskolában beszélni. Olyan tizenévesek számára, akiknek a szelektív mutizmusa meggátolja őket, hogy nyilvánosan vagy idegenekkel beszéljenek, súlyosan károsíthatja társadalmi életüket. A szelektív mutizmus diagnosztizálása általában egy orvos, a beszéd-nyelvű patológus és a mentálhigiénés szakember közötti csoportos erőfeszítést igényel.

A szelektív mutizmus tünetei

Az American Speech-Language-Hearing Association szerint a szelektív mutizmus rendszerint az 5 éves kor előtt kezdődik, és az egész személy életében tarthat. A társadalmi fóbia egyfajta típusának minősül, amely a tizenéveseket annyira idegesítővé teszi bizonyos helyzetekben, hogy nem tudnak beszélni. Míg egyes, szelektív mutizmussal rendelkező tizenévesek elkerülik az idegenekkel való beszélgetést, mások nem beszélnek bármikor, amikor otthonukon kívül vannak. Egyes, szelektív mutizmussal rendelkező emberek hajlandóak nem verbálisan együttműködni, míg mások gesztusokat és szemkontaktust elkerülnek.

A szelektív mutizmus okai

A szelektív mutizmus egyfajta szorongásos zavar, amely idővel romlik. A NYU Child Study Center szerint a szülők néha véletlenül támogatják a gyermekeket a szelektív mutizmus kialakításában. Azok a szülők, akik gyermeküket érzik, amikor érzik, hogy a gyermek kényelmetlenül érzi magát, megerősíthetik gyermeke erőfeszítéseit, hogy elkerüljék a beszédet. Néha az osztálytársak védő szerepet is vállalnak, és szelektív mutizmussal igyekeznek beszélni. Minél hosszabb a gyermek, amely elkerüli a beszédet, annál nehezebb lesz. Mire a gyermek eléri a tizenéves éveket, szinte lehetetlen beszélni anélkül, hogy aggodalomra okot adó szituációkban lennének.

A szelektív mutizmus kezelésére

A mentális egészséggel foglalkozó kognitív-viselkedési terápia hatékonynak bizonyult a szelektív mutizmus kezelésében. Az expozíciós terápiára összpontosít, amely fokozatosan kiteszi a tinédzsert, hogy kényelmetlen helyzetekben beszéljen. A szülői részvétel hasznos lehet a kezeléshez, mivel a szülők képesek tanulni olyan viselkedési technikákat, amelyek motiválják a gyermeket, hogy beszéljen. Szükség lehet beszédterápiára, ha a beszédes problémák alapulnak. A gyógyszeres kezelést a szorongás csökkentésére lehet használni, ami megkönnyítheti a tinédzser számára, hogy szorongás-provokáló helyzetekben beszéljen.

A kezelést nem igénylő veszélyek

A szelektív mutizmus tünetei valószínűleg nem szűnnek meg, és a kezelés hiánya nagyobb problémákat okozhat. Bár a korai beavatkozás a legjobb, soha nem késő az emberek számára, hogy kezelést kapjanak. A szelektív mutizmussal küzdő fiatalok a társadalmi elszigeteltség kockázatának vannak kitéve, és a megfélemlítés célpontjává válhatnak. A Selective Mutism Group beszámol arról, hogy van némi kutatás, hogy a szelektív mutizmus kezeletlen esete súlyos problémákat okozhat a felnőttkorban, mint például a depresszió, az elkerülő személyiségzavar Vagy akár a drogokkal való visszaélés problémáit.